Paraszti és nemesi lélek szépségek

Elgondolkodtam, hogyan lehetett az, hogy a szegény családok is boldogok tudtak lenni? S a nemesek a pénzeiktől voltak e boldogok? Mitől nemes a nemes ember?
Kimentek a PARASZTOK a földekre dolgozni. Azok az asszonyok, lányok, akiknek szerencséjük volt, nemes emberek házában tevékenykedtek.
Kint a mezőkön, kaszálókon élő paraszt emberek rengeteget erőn felül dolgoztak. Miért lehettek boldogok? Hogyan próbáltak meg szépen élni? A nehéz fizikai munkát képesek voltak beosztani. Kint a mezőn beszélgettek. Viccelődtek. S mint a mondák, a mesék így keltek életre. A népdalok is a nép ajkán keletkeztek. Míg dolgoztak, énekeltek. S mikor vége lett a vetésnek, és kibújtak az első kis eleven hajtások a földből, megünnepelték! Az első aratásokat Arató ünneppé nyilvánították. Nyíltak az első virágok, a kereszténységből átvett Virágvasárnap liturgiája. Így váltak rítusokká a közösen megélt események. Ettől váltak összetartókká. A családok egymást segítették. A JÓ SZOMSZÉD aranyat ér. Mondták. Vasárnaponként az asszonyok kiültek a padra házaik elé, és hímeztek. A kerítésekre padot is tettek, így még székeket sem kellett kivinni a ház elé, egyszerűen csak lehajtották az ülőke részt. A Férfiak pedig a kocsmai beszélgetéseik során a legjobb üzleteket ott kötötték. Egy korsó sör, vagy egy fröccs mellett. Így lehetett jó lovat, telket venni, vagy a gyermekeiket jól beházasítani. Most visszatérek a boldogságukhoz. A parasztok is négy negyedes ütemben táncoltak, és énekeltek! Csodájára járt a falunak aki tudott harmonikázni, hegedülni, nagybőgőzni, cimbalmon játszani! A zongorának pedig nagy tekintélye volt… Fuvolázni és hárfán játszani a nemesi családoknak volt lehetőségük. Akik bent szolgáltak a nemesi családoknál, azok az asszonyok kimagaslottak a többiektől. Szerencséjük volt. A nemesi ház, akiket elfogadott, tanította. Megtanulhattak gobleinezni az “úri” lányok közt. A lélek szépsége mind a két osztály közt így kialakult. Az igazi parasztoknak minden létszükségletük megvolt, mert maguknak mindent elő tudtak állítani! A házak sárból voltak, szalmával kitapasztott téglákból. Volt aki ki is égette kemencében a sárból gyúrt, dagasztott téglákat. Miközben dolgoztak, énekeltek a férfiak, s nők együtt. Autodidakta módon. Egymástól tanulták meg a népies dalokat, és hangszerek játékát. Egymásra öröklődtek e népi hangszerek. Citerákat is maguk készítették! A hegedű készítők pedig szinte híressé váltak!
A NEMES családok élete más volt. Nekik élni kellett tudni. Amit megdolgoztak a munkásaik, azt a pénzt jól kellett beosztaniuk! Ki kellett fizetniük, a dolgozóikat. S mi volt a kultúrájuk? A szép komolyzene. A hárfa, a hegedű, a zongora játék. A zeneszerző 4/4 ütemben írt, vagy 8/8-ban, de ez ritka volt. A 8/8 -ad inkább bele volt építve a 4/4 -es ütembe itt épp úgy, mint a hagyományőrző vidéki embereknél! Itt is van közös pontja a zenei életnek. Az emberek próbáltak komolyak lenni. Etikai leckéket vettek. Finom úri ember központú életre törekedtek. Gyermekeik magán tanulók voltak, hogy viselkedésük kifogástalan legyen. Táncaikban is látszott a tartás. Ez jellemezte a parasztság táncait is. S ami érdekesen közös, a férfiak hátra tett keze. A páros táncoknál is megfigyelhető volt. Tiszteletet fejeztek ki a hölgyek iránt! A keringő is közös, csak a hangszerek megszólaltatásában kicsengésében van különbség. Ebből következik, a táncok is más más lépéseket, és tartást adnak. A ruházatok is ezért térnek el. Nemes hölgyek hosszú, földig leérő ruhákat viseltek. A bálokon szépen ringtak a ruhák aljai… Teljesen eltakarta a hölgyek alakját, lábait. A lélek beszéde, a szemkontaktusok harmóniája élt. A régi filmeken jól átjönnek e csodák. A parasztok hölgyeinek ruháit ők maguk készítették. Jellemző a térd alá, vagy térdig érő ráncolt húzott sok szoknya. A blúzok ujjainak díszítése, és a szoknyák viselete tájegységenként változott. A férfiak öltözködési szokásai is a hölgyek ruházatához igazodott. Viselni tudni kellett a viseletet. Akár nemesi, akár paraszti emberről beszélünk.
Szeretem és tisztelem a rég múlt emlékeit. A kérges tenyerű bácsikat, a szép és Úri Dámákat! A nemes lelkű férfiakat, és a paraszt asszonyokat, akik finomakat tudnak sütni, főzni, értik a kert s a háztái minden csínját, bínját.

Lejegyezte: Bartók Anikó