Gáts Tibor

Gáts Tibor citerakészítő

Üzenet küldés Gáts Tibor részére:

Gáts Tibor évtizedek óta készíti a népi hangszereket. Azt mondja, a citerakészítés fortélyait egy ügyes ember viszonylag könnyen megtanulja, de citerakészítő csak az lehet, akit magával ragad ez a világ, életmód, hangulat, közösség.

Aki citerázni kezd, hamar sikerélményhez jut. Még az is, aki nem kimagasló zenei tehetség. A citera egy egyszemélyes zenekar, ahol a melódia, az egyszerű akkordkíséret és a pengetéssel hozzáadott ritmuskíséret is egyszerre megszólal. Egy citera hangja betölt egy szobát, lehet hozzá énekelni, vagy akár táncolni a citera muzsikára. A házi mulatságok kedvelt hangszere volt, névnap, keresztelő, disznótor, lekvárkavaró, fonó stb. alkalmakkor a citera mindig előkerült. Kodály írta a citeráról, hogy „a szegények hangszere”, mert ha nem is tellett pénz egy vonós zenekar megfogadására, a citera mindig kéznél volt.  Az Alföldön még citerabálokat is tartottak, ahol két-három citerás felváltva játszott a hangszeren, így nem fáradtak el, s a zenészek is tudtak táncolni, mulatni.

A citera közkedvelt népi hangszerünk. Hazai történetéről igen kevés megbízható adat maradt fenn. Citera féle hangszerek a világ minden táján megtalálhatók. A citera szó a magyar nyelvben már nagyon régen előfordult, „Citerás” személynévként, vagy a Károli Gáspár féle bibliafordításban hangszer névként is szerepel. Sajnos azt nem nemigen tudjuk, hogy milyen lehetett évszázadokkal ezelőtt. A legrégebbi múzeumi példányok is csak a XIX. század közepétől maradtak fenn. Van, aki azt mondja, hogy a citera német területről került hozzánk és vált magyar népi hangszerré, mivel szinte egész Európában voltak és vannak is a magyar citerához nagyon hasonló citerafélék, mások meg amellett érvelnek, hogy keletről hoztuk magunkkal.

Tény az, hogy a magyar citera az európai „népi”citerák között a félhangsorral kiegészült, azaz dupla kótás” és lépcsőzetesen elhelyezkedő kisfejes megoldásával a legfejlettebb változat. És talán sehol sem volt ilyen népszerű, hisz még a XIX. század második felében és a múlt század első felében is, szinte minden paraszti házban játszottak rajta Általános volta miatt a népdalgyűjtők sem fordítottak kellő hangsúlyt arra, hogy a citera játékot dokumentálják. Az archaikus énekes dalokat gyűjtötték, s szinte csak mellékesen került be a gyűjtésekbe néhány citerás felvétel. Annyira elterjedt és hétköznapi hangszer volt, hogy valójában fel sem merült, hogy ezt is külön gyűjteni és őrizni kellene. Pedig micsoda érték, micsoda egy kincsesbánya lenne! Meríthetnénk belőle bőven! Fesztiválokon, vásárokban ahol bemutatom, megszólaltatom a citeráimat, sokszor megállnak idős emberek, mosolyogva, néha kicsi elérzékenyülve hallgatják a citerát és mesélik, hogy apjuk, anyjuk vagy nagyapjuk milyen szépen játszott rajta esténként és gyerekfejjel milyen szívesen hallgatták, vagy esetleg még ők is játszottak rajta.

Gáts Tibor galéria